Hát-hát. Nagyon furcsa érzés volt házigazdaként (ez a feladatom hivatalos megnevezése) részt vennem a Tamás Misén. De nem is furcsa, inkább új élmény, de nagyon jó. Jó volt, hogy még így is résztvevő lehettem, néha persze ki kellett mennem a pulpitushoz és beszélnem, de nem paráztam a következő megszólalásom miatt: énekeltem, imádkoztam, figyeltem és néha házigazdáskodtam.
És nagyon jó volt mindenkivel találkozni, aki valaha is megfordult a keddi bibliaórán (a nagytarcsai különítményt leszámítva). Úgy érzem, hiányzik a rendszeres istentisztelet, ahol együtt ünnepelünk.