Pál Feri pedig zseniális, értem miért járnak tömegek az előadásaira. Mindenfélét összeolvastam párkapcsolat, fejlődés, önismeret stb. témakörben, nagyon sok minden visszaköszönt és rengeteg újat hallottam, vagy új köntösben. Vicces volt és elgondolkodtató. És, ami nagyon durva: épp csak becsöppentem egy előadására és 10 perc után azt hallottam, hogy az elrontott kapcsolataimról beszél, nem nekem címezve, de mégis, és kifelé a duruzsolásból kihallatszott, hogy mások is így élték meg. Huhhhh.

A mi Urunk értékesnek lát minden embert, egyformán. Olyannyira, hogy Jézust adta értünk, hogy mindannyian felismerjük a valódi értékünket és hivatásunkat.
Mi (emberek) viszont szükségszerűen válogatunk, értékrendünk és igényeink alapján rangsoroljuk az embereket, döntünk a velük töltött időről, a kapcsolat mélységéről. Vannak "nulla" értékűek, akiknek nincsen hatása az életünkre és vannak számunkra kevésbé vagy inkább "értékes" emberek. Az, aki mindenkit ugyanolyan értékűnek tart (már akivel kapcsolatba kerül), nos ők a szentek, Teréz anya mondjuk. De az átlagra inkább az jellemző, hogy ha nem tudunk rangsorolni a környezetünkben élők között, ha mindenki ugyanannyi figyelmet és odaadást kap tőlünk, akkor vagy senkivel nem törődünk, vagy senkivel nem törődünk igazán. Még akkor is, ha Jézusé a főszerep, még akkor sem fogjuk az egész világot, benne minden teremtett embert egyformán szeretni - a nekünk fontos értékek alapján válogatunk közöttük.
Lehet vitatkozni.

Mi az ember értéke? Értékes ember vagy? Értékes egyáltalán az ember?

Csak, hogy ne felejtsük és így készüljünk: holnap háromnegyed körül testületileg átvonulunk Pál Ferit hallgatni.

A Ghost in the Shell-t, miután kultfilm, már régen letöltöttem, de még nem vettem rá magam, hogy megnézzem, de most kedvet kaptam rá. A Remény rabjait már láttam, kedvelem is, ha van kedvetek tarthatunk filmklubot valamikor, szívesen megnézném mindkettőt.

Öröm.
Hogy a két és fél éves keresztgyerekem jó utat kíván,
hogy megbékéltem/megbocsátottam egy nehezen kezelhető gyereknek - és ennek pozitív következményei,
hogy elkészült a konyhaszekrényem,
hogy mertem nyilvánosság előtt furulyázni és az édesanyám büszke volt rám,
hogy a barátnőm, aki hazajött Angliából végre kapott állást,
hogy esik az eső és nem előző nap esett, amikor a barátaimnak kerti partit rendeztem.

Áldott légy URam mindenért.

Reménység reloaded

A csak félig komoly előző filmajánlóm (Szabolcs múlt heti alkalommal kapcsolatos bejegyzésének kommentjeként) után lenne egy teljesen komoly javaslatom is. Lehet, hogy nagyon le voltam maradva, de én még csak most láttam A remény rabjai c. filmet. Egyrészt nagyon jó film, másrészt nagyon passzolna a remény témához, van benne néhány ütős mondat. Érdemes lenne megnéznünk együtt, ha még nem láttátok...

A téma pedig, eltérve az eredeti tervtől (Öröm) - nem nagyon tudtam kivonni magam Gábor szakdolgozatának hatása alól, - az internet és evangelizáció kapcsolata, egyházak jelenléte a neten, meg más ilyenek. Nagyon sok mindenről beszéltünk, ami nagyon megmaradt, az egyik végszó: azért ilyen unalmas és semmitmondó az evangélikus egyház webes megjelenése, mert maga az evangélikus egyház is unalmas és semmitmondó, pedig. Kérem a kommentekben (csak hogy igazán webkettesek legyünk) osszátok meg, ami még bennetek megmaradt.
Két idézet a szakdolgozatból, szerintem zseniális és elgondolkodtató mindkettő:

"Több kutató szerint (pl. O’Leary, Brasher, Wertheim – hivatkozik rá: Campbell, 2006) az internet magában hordozza a lehetőséget arra, hogy egy olyan szent hely legyen, amely segít az embereknek újrakapcsolódni az immateriálishoz, a spirituálishoz, és így jelentős szerepet tölt be az emberiség spirituàlis evolúciójàban."

"A http://www.virtualchurch.com/ online audio istentiszteleteit az élőben elhangzó szertartások elemeiből építi fel. Mivel a különböző elemeket (imádságokat, felolvasott igeszakaszokat, énekeket, prédikációkat) egy program állítja össze egy egésszé, minden egyes online istentisztelet, amelyen egy felhasználó részt vesz, teljesen különbözik minden mások által, vagy máskor meghallgatott szertartástól. A gyülekezet ebben Isten egyedi, személyre szabott közeledését látja minden ember felé."

Az internet, mint égő csipkebokor, a Szentlélek, mint a Gépben Lakozó Szellem.

Kedden ismét outdoor bibliaóra volt, most pont azokkal, akik a múltkor nem voltak, és felvetődött, hogy amikor ilyen gyönyörű az idő, meg tavasz van, meg nyár, akkor akár tarthatnánk valahol kint az órákat - ötleteket várok, az Erzsébet tér hangos és életveszélyes.

A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

Petőfi Sándor

Reménység, reménykedés -  ahogy nekem megérkezett a végére.

A reménykedés (mint jövőben vetett bizalom) nagyon fontos emberi érzelem - alapvető meghatározottsága a mindennapjainknak (ez főleg akkor lesz nagyon erős, ha az ellenkezőjét vesszük: reménytelenség). Sokszor nem is konkrét célra vagy személyre irányul, csak a hajtóerő, hogy az ember kidugja a lábát reggelente a takaró alól és felkeljen.

A Jézus történettel való kapcsolatában viszont a bizonyosság a szinonimája és, legalábbis, ahogy én értem sokkal inkább konkrét cél(ok)ra irányul, például: az eljövendő élet reménysége, a feltámadás reménysége. Ezekben én nem egyszerűen reménykedem, hanem bizonyossággal hiszem, sőt tudom, hogy eljön a nap, amikor megtörténik.
Bár belegondolva, a mindennapi reménykedés része a reggeli kérdés, hogy ugye Jézus, ma is minden rendben lesz?