"Igazából már nekem is van névjegyem. Végül csak kifundáltam, mit írjak rá. Egyetlen szót. "Fulghum." Ez az én foglalkozásom. És amikor átadom valakinek, kellemes beszélgetésekre ad alkalmat. Azzal foglalkozom, hogy a lehető legfulghumabb legyek. Ami pedig annyit jelent, hogy gyermek vagyok, apa, férj, barát, énekes, táncos, étkező, lélegző, alvó, takarító, mosogató, fürdőző, úszó, futó, gyalogló, művész, író, festő, tanár, prédikátor, állampolgár, költő, ügyvéd, szomszéd, álmodozó, vágyakozó, nevető, utazó, zarándok és így tovább és így tovább.
Te meg én - végtelen, gazdag, hatalmas, ellentmondásos, élő, lélegző csodák vagyunk - szabad emberek, Isten és az örökkévaló világmindenség gyermekei. Ez az, amit csinálunk."
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem. 50.o. Park kiadó, Budapest, 1994.