Különben szó esett bőségről és lemondásról, boldogságról és megelégedettségről, meg még nagyon sok mindenről, végül valami olyasmire jutottunk, hogy amikor a mindennapi kenyérért imádkozunk (amit azért nem hagyunk ki, bármit is mondott az LVSZ küldött), a hálaadás kell megszólaljon, hogy nagyon-nagyon köszi, hogy minden megvan, ami csak kellhet, meg a kérés, hogy holnap is meglegyen, amit annak ellenére Istentől várunk, hogy tele a hűtő, van némi megtakarított pénzünk és fizetünk nyugdíjjárulékot. Ámen.