A mi Urunk értékesnek lát minden embert, egyformán. Olyannyira, hogy Jézust adta értünk, hogy mindannyian felismerjük a valódi értékünket és hivatásunkat.
Mi (emberek) viszont szükségszerűen válogatunk, értékrendünk és igényeink alapján rangsoroljuk az embereket, döntünk a velük töltött időről, a kapcsolat mélységéről. Vannak "nulla" értékűek, akiknek nincsen hatása az életünkre és vannak számunkra kevésbé vagy inkább "értékes" emberek. Az, aki mindenkit ugyanolyan értékűnek tart (már akivel kapcsolatba kerül), nos ők a szentek, Teréz anya mondjuk. De az átlagra inkább az jellemző, hogy ha nem tudunk rangsorolni a környezetünkben élők között, ha mindenki ugyanannyi figyelmet és odaadást kap tőlünk, akkor vagy senkivel nem törődünk, vagy senkivel nem törődünk igazán. Még akkor is, ha Jézusé a főszerep, még akkor sem fogjuk az egész világot, benne minden teremtett embert egyformán szeretni - a nekünk fontos értékek alapján válogatunk közöttük.
Lehet vitatkozni.