2011. február 15., kedd
Ami nagyon megütött ma este - mondtam is -, hogy milyennek képzeltük magunkat gyermekként 20-30-40 akárhány évesen. Biztosan nem ilyen élet volt a szemem előtt annak idején, mennyi álom és terv végezte a kukában vagy került parkolópályára. Azzal együtt megrázott ez a kép, hogy természetes, hogy változnak a gyermekkori álmok, és hogy nagyon gazdag életem van így is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én egyáltalán nem bánom, hogy nem olyan az életem, mint amilyet gyerekként elképzeltem. Valószínűleg nem tapasztalok meg sok örömet, jót, áldást, ha megmaradok néhány régi álmomnál, és ahhoz ragaszkodom. Sokszor nem is tudja az ember, hogy amit éppen megálmodik, nem is igazán jó neki, az csak később derül ki. Talán ezért szükségszerű, hogy a régi elképzeléseket elengedjük, ha kell, hogy (néha csak ideiglenesen) helyükbe új álmok és ezzel új lehetőségek lépjenek :)
VálaszTörlésEz így persze biztos nem ér, de ehhez kapcsolódóan van egy jó idézetem, amit ellenben még meg kell találnom, mielőtt kipostolhatom... :) Rajta vagyok, hamarosan :D
VálaszTörlésA Bonhoeffer idézet, amit kedden is említettem:
VálaszTörlés˝Akkor vetjük magunkat igazán Isten kezébe, ha egészen lemondunk arról, hogy valamit kihozzunk magunkból - szentet vagy megtért bűnöst, egyházi embert, igazat vagy hamisat, beteget vagy egészségeset...˝
(Részlet E. Bethgehez írt leveléből a Berlin-Tegel-i börtönből, 1944. 07. 21.)
ha vki németül az eredetit szeretné:
"Wenn man völlig darauf verzichtet hat, aus sich selbst etwas zu machen - sei es einen Heiligen oder einen bekehrten Sünder oder einen Kirchenmann (eine sogenannte priesterliche Gestalt!), einen Gerechten oder einen Ungerechten, einen Kranken oder einen Gesunden - und dies nenne ich Diesseitigkeit, nämlich in der Fülle der Aufgaben, Fragen, Erfolge und Misserfolge, Erfahrungen und Ratlosigkeiten leben, - dann wirft man sich Gott ganz in die Arme, dann nimmt man nicht mehr die eigenen Leiden, sondern das Leiden Gottes in der Welt ernst, dann wacht man mit Christus in Gethsemane, und ich denke, das ist Glaube, das ist Umkehr; und so wird man ein Mensch, ein Christ ..."