2011. március 3., csütörtök

Gabi második kérdésére válaszolva: nincsenek jó válaszok, csak saját válaszok. Olyanok, amiket megrágtál, átvirrasztottál, a szívedben forgattál hosszabb vagy rövidebb ideig. Mindenki saját magáért, a saját válaszaiért felelős a mi Urunk előtt - nem ment fel majd senkit, hogy azért gondolta-hitte-csinálta ezt-meg-ezt, mert a lelkésze, a párja, az apja, akárki így tanította. Meg fogja kérdezni tőlünk a Mindenható, hogy vajon miért teremtettelek gondolkodó embernek? A válaszaink tesznek minket azzá, amik vagyunk. Akár készen kaptuk a válaszainkat, akár megharcoltuk őket.
Én nem mondhatok más nektek, mint amit megéltem-megélek, amit igaznak tartok - csak ez nem biztos, hogy nektek is megfelelő válasz. Ami nekem üdvösség, az lehet, hogy kárhozat vagy megbotránkozás a másiknak. A magam megélt-elesett-felkelt-újra megélt hite válaszokat ad és kérdéseket ébreszt. Mindenki azt főz belőle, amit akar.

1 megjegyzés:

  1. Így vagyunk mindannyian kételkedők, keresők. És szerencsénkre ez olyannyira nem baj, hogy Jézus nemhogy nem taszít el, hanem odajön hozzánk, és megmutatja a sebhelyeit nekünk. És olyankor az igazán lényeges dolgok hirtelen érthetővé válnak. A többiből meg szerintem is mindenki azt főz, amit akar, aztán legfeljebb kénytelenek leszünk megmosolyogni a saját földhözragadt gondolatainkat a végén, amikor minden feltárul előttünk is :)

    VálaszTörlés