Gabi második kérdésére válaszolva: nincsenek jó válaszok, csak saját válaszok. Olyanok, amiket megrágtál, átvirrasztottál, a szívedben forgattál hosszabb vagy rövidebb ideig. Mindenki saját magáért, a saját válaszaiért felelős a mi Urunk előtt - nem ment fel majd senkit, hogy azért gondolta-hitte-csinálta ezt-meg-ezt, mert a lelkésze, a párja, az apja, akárki így tanította. Meg fogja kérdezni tőlünk a Mindenható, hogy vajon miért teremtettelek gondolkodó embernek? A válaszaink tesznek minket azzá, amik vagyunk. Akár készen kaptuk a válaszainkat, akár megharcoltuk őket.
Én nem mondhatok más nektek, mint amit megéltem-megélek, amit igaznak tartok - csak ez nem biztos, hogy nektek is megfelelő válasz. Ami nekem üdvösség, az lehet, hogy kárhozat vagy megbotránkozás a másiknak. A magam megélt-elesett-felkelt-újra megélt hite válaszokat ad és kérdéseket ébreszt. Mindenki azt főz belőle, amit akar.
Így vagyunk mindannyian kételkedők, keresők. És szerencsénkre ez olyannyira nem baj, hogy Jézus nemhogy nem taszít el, hanem odajön hozzánk, és megmutatja a sebhelyeit nekünk. És olyankor az igazán lényeges dolgok hirtelen érthetővé válnak. A többiből meg szerintem is mindenki azt főz, amit akar, aztán legfeljebb kénytelenek leszünk megmosolyogni a saját földhözragadt gondolatainkat a végén, amikor minden feltárul előttünk is :)
VálaszTörlés