"Nekem az olyan böjt tetszik,
amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket,
kibontod a járom köteleit,
szabadon bocsátod az elnyomottakat,
és összetörsz minden jármot!
Oszd meg kenyeredet az éhezővel,
vidd be házadba a szegény bujdosókat,
ha mezítelent látsz, ruházd fel,
és ne zárkózz el testvéred elől!
Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás,
és hamar beheged a sebed.
Igazságod jár előtted,
és az ÚR dicsősége lesz mögötted.
Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol,
ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!
Ha majd senkire sem raksz jármot,
nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul,
ha kenyeret adsz az éhezőnek,
és jól tartod a nyomorultat,
akkor fölragyog a sötétben világosságod,
és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.
Az ÚR vezet majd szüntelen,
kopár földön is jól tart téged.
Csontjaidat megerősíti,
olyan leszel, mint a jól öntözött kert,
mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.
Fölépítik fiaid az ősi romokat,
falat emelsz a régiek által lerakott alapokra;
a rések befalazójának neveznek,
aki romokat tesz újra lakhatóvá."
Ézsaiás 58.6-12.
Nagyon jó volt a tegnapi mítoszrombolás! Számomra, közel 20 "református év" után most lett egyértelmű, hogy a böjt elsődleges célja az ünnepre készülés, a várakozás, az elcsendesedés, az Istenre és a körülöttünk lévőkre való figyelés.....hogy az ünnepre nem szabad "beesni" és nem jó csak úgy "túl-lenni" rajta. Persze tudtam én ezt korábban is, csak nem kapcsoltam össze a böjttel. Jó most így megállni egy pillanatra, és örülni a Nagyböjtnek...hiszen csak rajtam múlik, milyen lélekkel érek oda az Ünnepre.....
VálaszTörlés