2011. március 14., hétfő

"Nekem az olyan böjt tetszik, 
amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, 
kibontod a járom köteleit, 
szabadon bocsátod az elnyomottakat, 
és összetörsz minden jármot! 
Oszd meg kenyeredet az éhezővel, 
vidd be házadba a szegény bujdosókat, 
ha mezítelent látsz, ruházd fel, 
és ne zárkózz el testvéred elől! 

Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, 
és hamar beheged a sebed. 
Igazságod jár előtted, 
és az ÚR dicsősége lesz mögötted. 
Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, 
ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! 

Ha majd senkire sem raksz jármot, 
nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 
ha kenyeret adsz az éhezőnek, 
és jól tartod a nyomorultat, 
akkor fölragyog a sötétben világosságod, 
és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 

Az ÚR vezet majd szüntelen, 
kopár földön is jól tart téged. 
Csontjaidat megerősíti, 
olyan leszel, mint a jól öntözött kert, 
mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. 
Fölépítik fiaid az ősi romokat, 
falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; 
a rések befalazójának neveznek, 
aki romokat tesz újra lakhatóvá."
Ézsaiás 58.6-12.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt a tegnapi mítoszrombolás! Számomra, közel 20 "református év" után most lett egyértelmű, hogy a böjt elsődleges célja az ünnepre készülés, a várakozás, az elcsendesedés, az Istenre és a körülöttünk lévőkre való figyelés.....hogy az ünnepre nem szabad "beesni" és nem jó csak úgy "túl-lenni" rajta. Persze tudtam én ezt korábban is, csak nem kapcsoltam össze a böjttel. Jó most így megállni egy pillanatra, és örülni a Nagyböjtnek...hiszen csak rajtam múlik, milyen lélekkel érek oda az Ünnepre.....

    VálaszTörlés